Több kutatás és cikk is olvasható csokoládé jótékony hatásairól. Nézzük, hogy mik is ezek pontosan és öntsünk tiszta vizet a pohárba, hogy akkor a csokoládé okoz-e fogszuvasodást?
A csokoládé kakaóból készül, amely nagymennyiségben tartalmaz erős hatású polifenolokat, flavonoidokat és antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik.
A csokoládé előnyei:
Fogszuvasodás ellenes hatás • antibakteriális tulajdonságai miatt szignifikánsan csökkenti a plakk és a benne lévő baktériumok számát
• a csokoládéban lévő zsírok mintegy beborítják a csokoládéban lévő szénhidrátokat, így a baktériumok nem férnek azokhoz hozzá
• így kijelenthetjük, hogy sokkal kisebb eséllyel okoznak fogszuvasodást, mint a többi nasi, édesség, cukros üdítő
Jobb szív-érrendszeri egészségi állapot • a polifenoloknak köszönhetően stabilabb vérnyomás és zsírsavszintek
Diabetes kisebb kockázata • egyes vizsgálatok szerint felére csökkenthető a diabetes kialakulásának kockázata 40 g étcsokoládé napi elfogyasztásával
Kisebb testzsír-százalék • az antioxidánsok csökkentik a gyulladást és csökkentik a stressz-hormonok termelését, amelyek egyébként súlynövekedést idéznének elő
Kihangsúlyozzuk, hogy ezek az előnyök csakis az étcsokoládéra vonatkoznak (és annak is a mértékletes fogyasztására!), a tejcsokoládéra nem, a magas természetes kakaó koncentráció pedig növeli az előnyös tulajdonságok mértékét!
Kövületek és genetikai bizonyítékok utalnak arra, hogy a zománc nem a fogakban alakult ki, hanem a több mint 400 millió évvel ezelőtt élt halak pikkelyében, és csak később vált a fogak fő komponensévé.
A svéd kutatás eredményeit a Nature tudományos folyóiratban ismertették. A zománc az ember és a gerincesek szervezetének legkeményebb szövete, ám a tudomány eddig bizonytalan volt az eredetében. Az új tanulmány szerzői megvizsgálták két kezdetleges, a szilur földtörténeti időszakban élt csontos hal kövületeit, és nem a fogaikon, hanem a pikkelyeiken találtak zománcborítást. A szilur időszakban fontos evolúciós változások zajlottak a tenger élővilágában.
Csak a fogban található zománc
A tudósok szerint csak évmilliókkal később tartott ott az evolúció folyamata, hogy a zománc a fogakba épült és erősebbé, keményebbé tette őket - írták a tudósok. “Az emberi szervezetben csak a fogban található zománc, mely kulcsfontosságú a fogazat jó működéséhez, az étel elfogyasztásához és emésztéséhez. Természetes, hogy azt feltételezték, ott is alakult ki” - mondta Per Erik Ahlberg, a svéd Uppsalai Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Ugyan fogunkban ez a szövet a harapást szolgálja, eredetileg védő feladatot látott el a kezdetleges halaknál, többek közt a kajmánhalféléknél és a sokúszós csukaféléknél.
A legtöbb gerinces fogainak egyik fő alkotóeleme a fényes, fehér zománc, mely szinte teljes egészében kalcium-foszfátból áll. A halak minden földi gerinces, vagyis a kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök, köztük az ember ősei. Ugyan fogunkban ez a szövet a harapást szolgálja, eredetileg védő feladatot látott el a kezdetleges halaknál, többek közt a kajmánhalféléknél és a sokúszós csukaféléknél - tette hozzá az egyetem egy másik kutatója, Qingming Qu.
Az őshal pikkelyeit zománcréteg borította
Az Andreolepis rendszertani nevű, a sugarasúszójúak osztályában tartozó, már kihalt, 425 millió évvel ezelőtt élt hal kövületei arról árulkodnak, hogy az állat pikkelyeit vékony zománcréteg borította. Egy másik, Kínában talált, Psarolepis nevű, 418 millió éve élt hal kövülete azt mutatta, hogy nemcsak a pikkelyeit, de csontjait és pofáját is zománcréteg borította. Egyik egyed fogai sem tartalmaztak zománcot. További bizonyítékokat találtak az USA középső és déli részén ma is élő kajmánhal genomjában. Ez a faj nem sokat változott a dinoszauruszok kora óta. A kajmánhal pikkelyeit is fényes, zománcszerű anyag fedi. A kutatók azonosították a zománc létrejöttével kapcsolatos géneket, melyek a hal bőrében működtek, és kimutatták, az anyag valóban a zománc egy fajtája.
Bár a fogszuvasodásért általában az édességeket okolják, az igazi tettesek a baktériumok. Tulajdonképpen az édességek csak az üzemanyagjai a baktériumok savtermelő „motorjainak”. Ezek a kórokozók a nyálban és a lepedékben élnek, és az emberek által elfogyasztott cukrokból táplálkoznak. A miközben a cukrot fogyasztják, káros savakat termelnek, amelyek lebontják a fogzománcot és fogszuvasodáshoz illetve a fogak kilyukadásához vezetnek.
Az emberek szája normális esetben is tele van baktériumokkal, melyek közül néhány a fog szuvasodását okozhatja. Ha olyan partnerrel csókolózunk, akinek sok szuvas foga van, így szájában a normálisnál több szuvasodást okozó baktérium van, a korábban e baktériumok alacsony koncentrációjával rendelkező személy valóban „elkaphatja” a szuvasodást, a csókolózásból eredő extra adag baktériumnak köszönhetően.
Az egyik fogszuvasodási szempontból legveszélyesebb baktérium, a Streptococcus mutans, csókolózással is terjedhet. Amerikai kutatók megfigyelései beszámolnak olyan esetekről, amikor egészséges fogú emberek fogai szuvasodni kezdtek, miután olyan partnerrel kezdtek kapcsolatot, akiknek szuvas fogaik és ínybetegségük volt, vagy évek óta nem jártak fogorvosnál.
De nem kell aggódni, azért nem kell lemondani a csókolózásról!
A következő egyszerű óvintézkedésekkel jelentős mértékben csökkenthetjük a fogszuvasodás kockázatát:
1) Évente kétszer vigyük magunkkal a párunkat is a fogorvoshoz szűrővizsgálatra.
2) Minden étkezés után mossunk fogat!
3) Ha lehet, minden étkezés után használjunk fogselymet, de legalább minden este.
4) Használjuk a fogselymet a megfelelő technikával. Nem elég előre hátra mozgatni, a fog alapjánál körkörösen mozgatva kell kitisztítani az ételmaradékot.
A harmonikus arc és fogazat kellemes benyomást kelt másokban és bennünk is, amikor tükörbe nézünk. A külső és a belső pozitív visszajelzés megerősíti önbizalmunkat, nem kell többé visszafogottan nevetnünk.
A fogszabályozó viselése és a rendezett fogazat egészséget és a saját egészségünkkel való törődés igényét sugározza mások felé. Ez egy felvilágosult, egészségtudatos ember benyomását kelti.
Különösen gyermekkorban, de felnőttkorban is negatív hatással lehetnek személyiségünkre bizonyos állcsontok helyzetével, méretével kapcsolatos eltérések, melyek orvoslása kivédi ezek káros pszichés hatásait is.
A torlódott, egymást részben fedő fogakat szinte lehetetlen megfelelően tisztítani. Így szinte elkerülhetetlen a fog szuvasodása vagy a fogat tartó fogágy gyulladása, „sorvadása”. Még ha igyekszünk is, és lelkiismeretesen tisztítjuk, idővel akkor is kialakul valamilyen elváltozás, amely megrövidíti a fogak élettartamát. Így egy fogszabályozó kezeléssel rengeteg időt, problémát, fájdalmat és nem utolsó sorban pénzt spórolhatunk meg.
A fogak helytelen érintkezése bizonyos fogakra, fogcsoportokra többletterhelését idézi elő. A rágóerő normális helyzetben 32 (vagy 28) fog megfelelő érintkezése mellett oszlik meg. Az abnormális többletterhelés egyrészt jelentkezhet a túlterhelt fogak fájdalmaként, másrészt a fogágy károsodásaként (fogágybetegséget súlyosbítja), harmadrészt a rágóízület elváltozásaiban is. A fogak, a fogágy, és a rágóízület együttesen alkotják az ún. rágóapparátus egységét, így bármelyik részének megbetegedése esetén számolhatunk az egész egység funkciócsökkenésével.
A fogak rendellenes helyzete sok esetben a rágóképesség csökkenését eredményezi. A páciensek néha észre is veszik magukon, hogy a rágásban szinte elfáradnak, valahogy nem jó érzés rágni. Ha az étel nem kellően pépes állapotban kerül a gyomorba, hosszú távon ez agyomor megbetegedéséhez vezethet.
A hangképzésben is fontos szerepe van a fogaknak. Számos hangot úgy ejtünk ki, hogy fogaink érintkeznek egymással, nyelvünkkel, vagy ajkunkkal. A fogazat egyes rendellenességeinél ezért különbözőbeszédhibák alakulnak ki, amelyeket fogszabályozás segítségével orvosolni lehet.
Mennyire maradandó a barázdazárás? Rendszerint évekig tartós marad, de a fogorvos rendszeresen ellenőrizni fogja, hogy a megbizonyosodjon arról, hogy a lezárás sértetlen-e. A gyermekek hosszú ideig viselhetik, de a fogorvosnak időnként ki kell egészítenie vagy cserélnie kell, hogy biztos lehessen abban, a szuvasodás nem indult meg alatta.
Mikor hajtható végre? Amint a maradó fogak kibújnak, alkalmazható a barázdazárás. Ez rendszerint 6 és 7 éves korban történik. A többi rágófogat általában amikor kinő - 11 és 14 éves kor között - lehet lezárni. Utána is lehetséges a barázdazárás, de ilyenkor mivel a nem biztosítható, hogy a barázda baktérium mentes, ezért ilyenkor egy minimális fúrás előzi meg a barázdazáró anyag behelyezését. A kezelés, ekkor sem fájdalmas, nem kell tőle félni.
“Genetikailag öröklött a fogszuvasodás?”
“A szüleimnek is nagyon hamar szuvasodtak a fogai, akkor nekem is hamar fognak?”
A válasz: nem. De mégis mi lehet ezek hátterében? A válasz az őrlő fogakon található csücsök-barázda rendszerek anatómiájában keresendő. Vannak emberek akiknek a barázda rendszerei nagyon szűkek és mélyek, ahonnan az ételmaradékok, baktériumok eltávolítása szinte lehetetlen.
Szerencsére létezik egy megoldás, melyet barázdazárásnak hívnak. Nézzük mit is lehet erről tudni:
Mi a lényege a barázdazárásnak?
A barázdazárás egy biztonságos és fájdalommentes módja a fogainak védelmére a fogszuvasodás ellen. Ez tulajdonképpen egy “műanyag védőburok”, amit a fogak rágófelületein alkalmaznak, elzárva az utat az ételmaradék elől, hogy az a fog barázdáiba jusson. Minden fogat lehet így védeni? A barázdazárást leggyakrabban hátsó őrlőfogakon alkalmazzák, de a kisőrlő fogakat is lehet ily módon védeni. Ezek azok a fogak, amelyeknek a rágófelületén csücskök és barázdák találhatók. A fogorvos, miután megvizsgálta és megállapította, hogy a fogon lévő barázdák valóban mélyek és szűkek, el fogja mondani, hogy melyik fogakat kell lezárni. Néhány fognak természetes nagy, széles barázdái vannak, ezeket nem szükséges ellátni.
Mit kell még erről az eljárásról tudni? A folyamat általában gyors és egyszerű, foganként 5-10 perc. A fogakat teljesen tiszta, a speciális megoldásra kész és száraz állapotba kell hozni. A folyékony tömőanyag felhasználás és megszilárdulás után rendszerint fényes marad.
Fájdalmas ez a beavatkozás? Nem, ez teljesen fájdalommentes, és nem érez utána sem semmilyen különbséget.
Fogágynak nevezzük a fogakat körülvevő és rögzítő szöveteket. Ide tartozik az íny, a gyökérhártya, a cement és a csont. A fogakon megtapadó lepedék, úgynevezett plakk, nemcsak a fogakat támadja meg, és okoz szuvasodást, hanem a fog tartószöveteit is. Ilyenkor jön létre a fogágybetegség, melynek az első és vezető tünete az ínyvérzés. A fogíny kezdetben piros, később duzzadt is lesz, s fogmosáskor, étkezéskor vérzik. Emellett a fogak érzékennyé válnak, és a tünetek közé tartozik továbbá a kellemetlen szájszag is. Sokan ilyenkor óvatosságból – a vérzés és érzékenység miatt – kímélik az ínyt, nem mossák megfelelően fogaikat. Sajnos emiatt ördögi kör alakul ki: egyre több lepedék képződik, az egyre több baktérium egyre súlyosabb gyulladást okoz, az íny még jobban vérzik… Emellett, ha a beteg tartósan nem mos fogat, a plakk elmeszesedik, és fogkövet hoz létre, amit már nem is lehet otthon eltávolítani. Nincs olyan vegyszer, amellyel le lehetne oldani, hiszen az feloldaná a fogzománcot is, így minél előbb fogorvoshoz kell fordulni vele. Sokan nem mennek el fogorvoshoz ezt az eljárást elvégeztetni, ráadásul nagy baj, hogy sok fogorvos nem is fordít a fogkőre kellő figyelmet. Pedig az átlagembernek évente legalább kétszer le kellene tisztíttatni fogait, mert mindenkinél, még a legjobb fogmosás ellenére is képződik fogkő, csak a rejtett felszíneken, például az alsó fogaknak a nyelv felőli, hátsó részén, így nem látszik. Ha valaki nagyon elhanyagolja a szájápolását, barna, fekete karimák láthatók az ínye mentén, amelyek elszínezik a fogakat is. Ám ez nem csak esztétikailag, hanem biológiailag is rendkívül előnytelen.
Ha elhanyagolja a beteg a fogínygyulladást, az íny tasakossá válhat. Ez az ínytasak az idő előre haladtával mélyül, a gyulladás egyre mélyebbre hatol, s a fog tartószerkezetét annyira károsíthatja, hogy az a fog meglazulását, majd elvesztését okozza. Így tehát a kezdetben ártalmatlannak tűnő ínygyulladás és ínyvérzés huzamos fennállás után súlyos fogágy-betegséggé alakulhat.
A fogak meglazulásához vezető fogágy-betegséget is elsősorban az elhanyagolt szájhigiénia okozza, de más hajlamosító tényező is jelen lehet. A számos egészségkárosodást okozó dohányzás a fő okok közé sorolandó, abbahagyásával nagymértékben lelassítható a fogágy-betegség előrehaladása, súlyosbodása. A dohányzás mellett, különböző betegségek, például cukorbetegség, immunhiányos állapot, allergia, vitaminhiány tovább súlyosbíthatják a beteg állapotát. A fogágy-betegségek súlyosságában az örökletes tényezőnek is nagy szerepe van.
Az ínygyulladás ugyanúgy meggyógyítható!
A legfontosabb, hogy minél előbb megszüntessük a bakteriális lepedéket, a fogkövet. Vissza kell állítani olyan szintre a száj baktériumtartományát, amivel már együtt lehet élni. Ha a gyulladás már ráterjed a tartóállományra, a csontra, és a foggyökérre, magától vagy csupán gyógyszeres kezeléstől nem tud meggyógyulni, más eljárásokkal is csak megállítani lehet a pusztulást, a csont visszanövesztése pedig csak bizonyos esetekben lehetséges és igen nehéz feladat.
A fogszuvasodás (latinul: caries) legfőbb okozója a lepedék.
A fogmosás és fogselyem-használat célja, hogy eltávolítsuk a baktériumokból álló, folyamatosan újraképződő vékony, színtelen, ragadós filmréteget, a lepedéket. A lepedékben élő baktériumok lebontják az ételben lévő cukrokat, így savak képződnek, melyek oldják a fogzománcot, megnyitva az utat a fogszuvasodáshoz. Kezdetben csak egy fehér folt látszik a fogon (white spot), mely még aktív odafigyeléssel visszafordítható folyamat. Ez leggyakrabban fogszabályozás után látható a fogakon, a fix fogszabályozó eltávolítása után. (Természetesen ez nem a fix fogszabályozó mellékhatása, ez mindössze a kezelés során tanúsított nem megfelelő fogtisztítás következménye).
Ezután alakul ki a könnyebben felfedezhető barnás elszíneződés, mely még nem jár lyukképződéssel. Majd a legvégső állapot, amikor ténylegesen “kilyukad” a fog.
A szuvas fogban lyuk marad, miután az elhalt fogszövetet eltávolították. A fogon sokfelé kialakulhat szuvasodás. A rágófelületen úgy alakul ki szuvasodás, ha a lepedék megreked a barázdákban. Ez gyerekek esetén a leggyakoribb, mivel fogmosáskor ők gyakran kihagyják ezeket a területeket.
Mivel a fogak közötti réseket nehéz elérni, így ott gyakran marad lepedék. Ezekhez a területekhez csak fogselyemmel vagy interdentális fogkefékkel lehet eljutni, így rendszeres fogtisztítás nélkül könnyen kialakulhat a fogszuvasodás.
A foggyökér felületén a fogágy gyulladásos problémái miatt kialakult ínyvisszahúzódás miatt alakul ki szuvasodás. Idősebb korban az íny elkezd visszahúzódni, így gyakrabban alakul ki a foggyökér szuvasodása is.
A cikkben említett fehér folt (white spot) jellemző képe látható felül. Alul, bal oldalt látható a fogbarázdájában elhelyezkedő kezdeti szuvasodás, még “lyukasodás” nélkül. Alul jobb oldalt a már “lyukas” fog.
Természetesen ezek az elváltozások könnyen kezelhetőek töméskészítéssel. Ellátásuk nem tűr halasztást, hisz előbb a utóbb a szuvasodás eléri a fogbelet, amikor is elkerülhetetlenné válik a fog gyökérkezelés.
